Csigapörkölt!

2010.05.27. 21:39

A történet több mint tíz évvel ezelőttre nyúlik vissza. A kerítésünkön túl mögöttünk gondozatlan birtok van, gaz stb. Korábban rengeteg csiga volt arra eső után, összeszedtem őket, leadtam, kis zsebpénznek jó volt. Ekkor tájt kezdtem el érdeklődni a csigák iránt, és az utcánkban lakott egy fiú barátom, aki azóta már nem tudom pontosan hol van mert elköltöztek, de ő anyukája készített csigapörköltet, s megkínáltak engem is. Nem volt rossz, de különösebben nem foglalkoztam a dologgal.. Azóta eltelt legalább tíz év. A kerítésünk 4-5m-es körzetében le szoktam kaszálni a gazt. Mivel az epret nem csak a meztelen csigák, de az éti csigák is szeretik eszegetni, közel van, átjönnek, ezért a kaszált részen összeszedtem őket. 74-et szedtem. Fel már nem tudom vásárolnak-e erre, de ilyen kis mennyiséggel nem volt értelme foglalkozni, deportálni nem akartam őket ezért jutott eszembe, hogy végre mi is készítsünk, s együnk saját csigát. Eleinte burgundi módra akartam, de pörkölt lett mert ez egyszerűbb, és ilyet ettem már a Csabiéknál.

A szüleim abszolút nem támogattak az ötletben. Anyu elég közömbös volt, apu pedig határozottan elutasította, hogy én a konyhánkon ilyet kotyvasszak. Nehéz ügy volt..

A csigák előkészítése alatt (pár nap éheztetés, míg kiszarják magukat) sikerült elérni, hogy apu belement: eleinte arról volt szó hogy külön hitvány lábost keresünk neki amibe úgyse főzünk már, aztán valahol megcsinálom végül megkaptam a konyhát, és nem kellett szar lábosba sem csinálni, sőt, anyukám vállalta az elkészítést. Persze csak a pörkölt készítést, így a forrázás, házból kiszedés, pucolás, nyálkás undorító gané feladat az enyém volt. Délben ebédeltem, de kb 6 órakor mikor végeztem a csigákkal semmi gusztusom nem volt enni, pedig olyankor már éhes szoktam lenni...Na így bíztam rá anyura, ezen a képen látszik, ezzel kezdte a munkát. Még itt is látszanak a nyálas szarok, pedig sokszor át volt mosva. Ez után a kép után még 3 óra maga a pörkölt készítése. A végeredményről készítettem képet de fel nem raktam, mert a fényviszonyok miatt nem túl reális a kép.


Összegezve:
Jó lett!
Kb olyan mint amit régen már egyszer ettem.
Egyáltalán nem rossz, csak ugye legtöbb emberben benne van az, hogy ez egy nyálkás szar volt, főleg aki látta hogy készül... És ezt nem tudják magukban leküzdeni. Én megeszem, de rám is hatással van, mert szerintem ha nem tudnám milyen volt, sokkal jobb érzéssel tudnám megkajálni.

Rengeteg munkám volt vele: Először is össze kellett őket szedni. Éheztetés alatt iszonyatosan összeszarták magukat, 3 alkalommal is megmostam őket. Akkor ott van még a rengeteg nyálka ami önmagában gusztustalan de megnehezíti a csigaházból kiszedést és a nem fontos részek levágását. Ja, a házból kiszedett cucc kis része ami evésre marad, látható a képen, bár én lehet túl sokat is levágtam belőle, nem akartam rosszat benne hagyni, egyébként a talpát eszik meg. Kicsit illúzióromboló, hogy ezért a részéért egész csigát le kell ölni. A nyálkás cuccok (edények, testrészek, tálca, kés) mosogatása külön "élvezet". Anyukámnak mindezekhez képest már könnyű dolga volt, de az is munka, csak tisza, de időigényes, tehát én véleményem szerint összességében nagyon nem éri meg ezzel foglalkozni.

Legnagyobb probléma vele a sok macera, időigényes elkészítés, valamint az, hogy a végtermék ugyan nem gusztustalan nyálkás, de mindenkinek eszébe jut róla, s ez elveheti az étvágyát.
Hát aki még látta hogy készült, milyen a belseje... Erről a "pucolásról" azért nem is készült kép, mert 1, úgy lefárasztott 2, olyan nyál volt a kezem, hogy nem kaptam így elő a gépet 3, elég undorító látvány önmagában.

Nem bántam meg, de sok értelmét nem látom így, hogy csak én eszem. Nem mondom, hogy többet nem készítek, de nincs tervbe véve.

Itt volt a lehetőség, ki kellett próbálnom ezt is, miért ne? A lehetőségekkel élni kell :) Most már legalább elmondhatom, hogy ilyet is csináltam. Kipróbálni tök jó volt, igaz kedvenc kajám biztos nem lesz, pedig az előítéleteket félretéve tényleg jó, de inkább meghagyom a franciáknak ők ennek specialistái :)

A bejegyzés trackback címe:

https://gaborjozsef.blog.hu/api/trackback/id/tr955863984

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.