Vásárlási buktatókkal kapcsolatban volt már egy cikkem ami óta már az esetek többségében pénztárhoz érve már tudom, mennyit kell fizetnem.

Ma is így volt, mikor Kanizsán egyik áruházban vásároltam (szándékosan takartam ki, melyikben, nem akarok senkit sem lehúzni, és másik hasonló boltokban is előfordulhat sajnos). 1200-at kellett volna fizetnem, de nem annyi lett. Szóltam is a pénztárosnak, átnéztük; mennyiségileg annyi volt beütve, és az, amit vásároltam, úgyhogy innentől nem foglalkoztam vele, csak otthon néztem rá a blokkra, mikor írtam a kiadásos noteszembe.

Hát szemet szúrt, hogy a kefir, amit vettem 129 (!!!!) Ft volt amire 59 Ft volt kiírva emlékezetem szerint. Tehát több, mint a duplája. Ez iszonyat nagy differencia. És már vagyok olyan rutinos, hogy jól megnézem, miből, milyen kiszerelést, vagy fajtát vásárolok, így valószínűnek éreztem, hogy jól emlékeztem. Rögtön vissza is mentem a boltba, hogy meggyőződjek erről. És tényleg.. Létezik ilyen, hogy 59 Ft-ért van kirakva, de pénztárnál kiderül 220%-kal drágábbvan van regisztrálva a rendszerben... Na ez az, ami sehol nem szerepel, újságban, miegymás. És amit rajtam kívül kevés ember venne észre.

Visszakaptam a különbözetet, 140 Ft-ot természetesen. Bár az, hogy visszamentem, csak az üzemanyag került ennyibe, tehát jól nem jöttem ki vele, viszont muszájnak éreztem egyrészt, hogy valóban ennyire benéztem-e, másrészt az igazság miatt, hogy láthassam, mit csinálnak.

Nem tudom véletlen, vagy szándékos, remélhetőleg előbbi, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a nem tudatos vásárló nagyon pórul járhat.

Szerintem megyek holnap is, veszek még pár kefirt, mert ez a mennyiség ennyiért kurva jó áron van, legalább kiderül, mennyire igyekeztek rendbe tenni a rendszerüket. De feltételezem siettek, mert ha ilyet illetékes ellenőrző hatóság észrevesz - amire iszonyat kicsi esély van, hogy pont ilyen terméket talál - akkor az a boltnak nagyon sokba fájna.

Most hogy már 1 hónapja van munkahelyem, néha magam is látom, hogy milyen pályázatok érkeznek be álláslehetőségekre a céghez. Ez egyfelől vicces, mert vannak akik képtelenek normális pályázatot beadni tele van hibákkal vagy mosolyogtató szófordulatokkal, mások meg vérporfik, és ebben meg az a poénos, hogyha tudnák, mekkora sz@rra jelentkeztek, inkább lennének még évekig munkanélküliek, ez, amire jelentkeznek nem illik a profilukba, hű de szépeket írtak jelentkezéskor arra asszociálva, hogy mennyire király lenne a cégnél dolgozni, amiből később kiderülhetne, semmi nem igaz. (én az előző kategóriák egyikébe sem tartozom, mert nem érdekelt ez a lehetőség komolyan, így mindenféle nyálcsorgatás nélkül csak beadtam - mert már fél éve munka nélkül voltam -, mégis összejött... tehát ennyit a fejvadászok, tanácsadók, és egyéb álláskeresők ügyeivel foglalkozók tanításairól, nekem pont az jött össze, amire a legkevésbé voltam motivált..amire meg igen arra be sem hívtak, vagy nem jött össze...)

Én magamról továbbra is úgy érzem, hogy az autós vonal érdekel és hobbim is.
Meg bár tanultakban nem sok közöm van hozzá: de a mezőgazdaság, földművelés állattenyésztés, amik számomra megnyugtatók, jó érzés biztosítanak.

Egy olyan cégnél, ahol 1 lelkes dolgozót nem látni, és profilomba sem illő a munka, ill. nincs munka, meg totál káosz van, nehéz dolgozni. Kis cég, kevés ember, óriási káosz, felelősség hárítása, mutogatások. Többen megkérdezik, nem-e akarsz felmondani, valaki meg vállveregetve üzeni már az első találkozáskor bölcs tanácsot adva: "meneküljön fiatalember" :) Vagy hogy Sopronkőhidán is jobb lenne, meg ami evidens, vasárnap már az ebéd sem ízlik, érezve, hogy egy újabb hét áll előttünk ott, ahol nem érezzük jól magunkat.

A szomorú az, hogy sokan rákényszerülnek erre. Szuper lenne, ha mindenki azt csinálhatná, amit szeret, és amihez ért. Ez annyira ritka?

Nekem is újra kell értékelnem a helyzetem, a céljaimat. Nem egyszerű...